Ugrás a tartalomhoz

Diószeg (Szlovákia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Diószeg (egyértelműsítő lap).
Diószeg (Sládkovičovo)
Szűz Mária Mennybemenetele-templom
Szűz Mária Mennybemenetele-templom
Diószeg címere
Diószeg címere		 Diószeg zászlaja
Diószeg zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangváros
PolgármesterKrommer Gábor[1]
Irányítószám92521
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámGA
Népesség
Teljes népesség5415 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség188 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Terület29,09 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′, k. h. 17° 39′48.200000°N 17.650000°EKoordináták: é. sz. 48° 12′, k. h. 17° 39′48.200000°N 17.650000°E
Diószeg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Diószeg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Diószeg (szlovákul Sládkovičovo, németül Diosek) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A mátyusföldi település a Kisalföldön, Galántától 6 km-re nyugatra, a Dudvág partján fekszik. A mai város Magyar- és Németdiószeg 1943. évi egyesítésével jött létre.

Története

[szerkesztés]

Az 1. és a 4. század közötti időszakban kvád település. 1252-ben IV. Béla oklevelében említik először. Nevét onnan kapta, hogy a falu területén sok volt a diófa. 1301-ben Dudvág Miklós a település földesura. 1337-ben Nagy Lajos király hívének, Oros Péternek adta. 1530-ban a török egy rajtaütés során felégette. 1553-ban 22 adózó porta állt a faluban, mely a rend feloszlatásáig a budai klarisszák birtokában volt. Ezután egyházi birtok, majd az Erdődy család vásárolta meg, később az Eszterházyaké. 1582-ben Diószeg városi rangot nyert, a 17. században pedig vásártartási és vámszedési privilégiumokat kapott. Ekkor két jelentős épülete a templom és a kastély volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt a Stahremberg parancsnoksága alatt álló császári csapatok kifosztották, 1709-ben pedig felégették. 1786-ban II. József császár német földműveseket és kézműveseket telepített ide, ettől kezdve a korábbi város két részre, Magyar- és Németdiószegre oszlott. Az Eszterházyak után a Zichy család lett a település fő birtokosa. 1850-ben megépült a vasútvonal, amely Diószeget Pozsonnyal és Pesttel kötötte össze. Az 1860-as években létesített cukorgyára elsősorban báró Kuffner Károly tevékenységének eredményeként jött létre. 1870-ben ismét városi rangra emelték.

A cukorgyár (1904)

Vályi András szerint "DIÓSZEG. Népes magyar falu Poson Vármegyében, birtokosai valának a’ Sz. Klára Szerzetbéli Apátzák, most a’ Religyiói kintstár, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik puszta Födémes, és Galanta között, Dudvág vize mellett, Kis Matsédhez fél órányira, számos vendég fogadók vagynak körűlötte; határja gazdag, legelője nagy, fája elég, réttyei jók, halászattya hasznos, első Osztálybéli. " [3]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott, 1938 és 1944 között újra Magyarország birtoka, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része lett. 1945 után a Beneš-dekrétumok alapján magyar lakosságának harmadát, megközelítőleg 1300 személyt Csehországba deportálták, illetve Magyarországra telepítették. Helyükre romániai és környékbeli szlovákok települtek. 1948-ban Diószeg több évszázados elnevezését a csehszlovák hatóságok Andrej Sládkovič szlovák költőről, hazafiról Sládkovičovo-ra változtatták. 1983 óta város. Cukor- és konzervgyára, textilipara van.

Népessége

[szerkesztés]

Népességének nemzetiségek szerinti alakulása

[szerkesztés]
Diószeg (Szlovákia) lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
350 fő (9%)
magyar
2932 fő (78%)
cseh
0 fő (0%)
német
335 fő (9%)
egyéb
128 fő (3%)
*1910. évi népszámlálási adatok[4]
Diószeg (Szlovákia) lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
3614 fő (59%)
magyar
2340 fő (38%)
cseh
32 fő (1%)
német
3 fő (0%)
egyéb
89 fő (1%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Diószeg (Szlovákia) lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
3524 fő (64%)
magyar
1737 fő (32%)
cseh
20 fő (0%)
német
1 fő (0%)
egyéb
197 fő (4%)
*2011. évi népszámlálási adatok

A második világháborút követően a Beneš-dekrétumok általi deportálások és kitelepítések, melyek magyar lakosságának közvetlenül egyharmadát érintették, jelentősen megváltoztatták etnikai összetételét. Magyar lakosságának további folyamatos csökkenése elsősorban az asszimiláció következménye: míg az 1991-es népszámlálási adatok alapján népességének megközelítőleg 45%-át magyarok alkották, 2011-re számarányuk 32%-ra csökkent.

1910-ben Magyardiószegnek 2483 magyar és 317 szlovák, Németdiószegnek 748, többségben magyar anyanyelvű lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.

2001-ben 6078 lakosából 3614 szlovák és 2340 magyar volt.

2011-ben 5479 lakosából 3524 szlovák, 1737 magyar, 51 cigány, 20 cseh, 2-2 ukrán és zsidó, 1-1 német, lengyel, szerb és morva, 21 más és 118 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 5415 lakosából 3838 (+92) szlovák, 1376 (+99) magyar, 19 (+26) cigány, 1 (+6) ruszin, 77 (+8) egyéb és 104 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Gazdasága

[szerkesztés]
  • Az 1860-as évek óta fennálló cukorgyárát 2000-ben szüntették meg.

Híres emberek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Kuffner-kastély és mauzóleum.
  • Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus temploma. Előző templomát valószínűleg a klarissza apácák építtették, kiknek kolostora volt itt. A jelenlegi templomot a 17. század kezdetén építették. Tornyát 1620 körül emelték. 1786-ban jelentősen átépítették.[8]
  • A cukorgyár főépülete ipari műemlék (19. század).
  • A város szlovák névadójának, Andrej Sládkovičnak szobrát 1967-ben avatták fel.
  • Talamon Alfonz író bronzszobra. Mag Gyula szobrászművész alkotását 2006. december 28-án avatták fel.
  • A Vinceházi-erdőben termálfürdője van.
  • Kuffner Károly emléktábla. Mag Gyula szobrászművész alkotását, a polgármesteri hivatal homlokzatán elhelyezett domborművet 2007. október 12-én avatták fel.

Kultúra

[szerkesztés]
  • A Vox Humana vegyeskar 1969-ben alakult meg Pintér Ferenc karnagy vezetésével.
  • Hahota amatőr színjátszó-csoport.
  • A Csemadok és a Matica slovenská helyi alapszervezetei.
  • Dió Héj citerazenekar. 1975-ben alapították Új Hajtás néven. Kezdetben a helyi énekkart, majd a tánccsoportot kísérte. A zenekar több változáson ment keresztül, míg elérte jelenlegi arculatát és 1997-ben a mostani Dió Héj nevét felvette.[9]

Iskolaügy

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050.  
  2. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Szlovákiai Magyar Írók Társasága
  7. ↑ Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010
  8. ↑ Archivált másolat. [2015. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 6.)
  9. ↑ https://www.facebook.com/diohejciterazenekar/
  10. ↑ Felvidek.ma

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Sládkovičovo
A Wikimédia Commons tartalmaz Diószeg (Szlovákia) témájú médiaállományokat.

Galéria

[szerkesztés]
  • Missziós kereszt 1948-ból
    Missziós kereszt 1948-ból
  • Talamon Alfonz író szobra
    Talamon Alfonz író szobra
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Diószeg_(Szlovákia)&oldid=26840260”